Sikerült mindent rendbe rakjak mire apu hazaérkezett, és így már csak azt kell kitaláljam mit mondjak arról a sok kajáról ami a hűtőben volt. Mire az utolsó simításokat is befejeztem, apu megérkezett.
- Szia, milyen volt a megbeszélés?
- Hát, nem túl jó. Épen egy nagy átalakítás kellős közepén vagyunk ezért lehetséges, hogy itthonról is kell majd néha-néha dolgozzak. De most ne erről beszéljünk mit csináltál ma?
- Hát semmi érdekeset. Valójában az egész napom tök átlagos volt...
- Emlékszel még Tamásra? Holnap kerti-parti lesz náluk és meg hívtak minket. Persze csak ha van kedved...
- Nagy baj ha nem megyek? Csak mert nem nagyon emlékszem rájuk, és tudod milyen hülyén érzem magamat olyan emberek között akik ismernek engem de én nem ismerem őket. De te menj, nyugodtan! Én amúgy is be akartam fejezni holnap a leckéimet.
- Tudod lenyűgöz, hogy mennyire szorgalmas vagy! Ezt biztos nem tőlem örökölted...- nézett rám szomorúan. - De akkor sajnos a holnapi napot sem tölthetjük együtt, mert nekem kora reggel be kell ugorjak egy- két cimborámhoz.
- Rendben apu, érezd jól magad. Jó éjt!- majd mindketten a szobáink felé vettünk az irányt.
Megúsztam! Apu semmit nem vett észre, a bevásárlást meg majd holnap reggel elintézem. Amint felértem a szobámba lezuhanyoztam és már dőltem is be az ágyikómba. Nagyon lefárasztott ez a mai nap ugyanis nem vagyok hozzászokva, hogy egyszerre ennyit beszéljek angolul...
Másnap reggel 11 órakor ébredtem, és amint elkészültem egyből a bolt felé vettem az irányt. Hamar odaértem még így gyalog is. Megvettem mindent ami elméletileg volt otthon, csak 'eltűnt' és hazafelé indultam el. Amikor hazaértem megláttam az ajtóba Louis-t. Nagyon meglepődtem mert azt hittem nem látom többet.
- Tudod sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy amikor hazaérek itt talállak. Segíthetek? - kérdeztem barátságosan.
- Ööö, tudod én csak ... csak erre jártam, és gondoltam beugrok...
- Várj, beugrasz? Tudod nekem alapjában véve nincs semmi bajom veled, de attól mert tegnap megengedtem, hogy itt 'rejtőzzetek el', nem járkálhattok akkor ide amikor éppen kedvetek tartja... Mi van ha most apámat találod itt és nem engem?!
Louis, úgy tett mint aki meg sem hallotta, hogy mit mondtam neki és kivette a kezemből a csomagokat és a konyha felé indult. Amikor láttam, hogy Louis milyen segítőkészen pakolgatni kezdett egy kicsit hülyén éreztem magamat amiért, az előbb lecsesztem. Miután mindent kipakoltunk a kert felé igyekeztünk.
- Szóval elárulod miért vagy itt? Mert kétlem, hogy csak 'erre jártál'?
- Na jó az az igazság, hogy ma este lesz egy rövid kis fellépésünk a szállodánkban. Lenne kedved eljönni?
Kezdetben csak néztem és néztem, nem tudtam mit mondjak de végül is belementem. - Persze, amúgy sincs mára semmi programom. Nem vagy szomjas?- kérdeztem.
- Most, hogy mondod egy kicsit.
- Hozok valamit inni, 1 perc!- majd beszaladtam a házba és töltöttem 2 narancslevet. Amikor elindultam a a kerti ajtó felé Louis-ba botlottam bele és az mindkét narancslé tartalma az ő fehér ingére borult.
- Úristen, nagyon sajnálom, bocsi... nem akartam!
- Hé, nyugi Emily! Nem halok bele.- nevette el magát. - De akkor induljunk mert át kell öltözzek.-nevetett.
- Oké, csak bedobok valami ruhát. Adj 5 percet. És majd nálatok átveszem.
Majd amikor kész lettem rohantam Louis kocsija felé, hogy nehogy elkéssünk.
- És mikor kezdődik ez a 'koncert'?
- Úgy 3 óra múlva. De előtte még át kell venni ezt-azt... Ezért kell hamarabb megérkezzünk.
- Értem.
Amikor megérkeztünk Louis-ék hotelébe elállt a lélegezgetem. Már korábban is láttam ezt a hotelt de nem gondoltam vola, hogy ilyen szép. Majd szobájuk felé vettük az irányt. Amikor beléptünk már egyből nem az a gyönyörű látvány fogadott (a szoba önmagában gyönyörű volt, DE) , a földön 5-6 féle magazin, egy fehér sima felső, a kanapén chips darabkák hevertek és még sorolhatnám. Magyarul: tipikus fiú szoba. Harry a kanapén ült és nézte a tv-t, Zayn pedig... ha jól láttam (és jól láttam!) egyfolytában Harry haját birizgálta. A többiek nem voltak a szobába.
- Szia, Emily!- szólaltak meg szinte egyszerre.
- Helo.- köszöntem vissza.
- Hol vannak a többiek?- kérdezte Louis.
- Niall elment pizzát hozni Liam pedig alszik.
- És ti egész nap itt ültetek?- kérdeztem kíváncsian.
- Ööö, igazából én még csak most keltem fel.- mondta Harry. - Zayn pedig elment futni még reggel.
Amint befejeztük a cseverészést megérkezett Niall, és Liam is kijött a szobából, utána pedig elkezdtek készülődni. Nagy volt a sürgés forgás mert alig találták meg a cuccaikat. Amikor elkészültek akkor bejött valami okoska és elkezdett arról hadoválni, hogy mikor milyen sorrendben lesznek a számok. Nem sok mindössze 4 számot énekelnek majd el, ha jól értettem : Gotta be you, Forever young, One thing, és végül de nem utolsó sorban What makes you beautiful. Miután a fiúk lementek én még fent maradtam készülődni. Egy színes egybe- ruhát vettem fel egy sötétkék felsővel valamint egy natúr sminket tettem fel, a hajamat pedig kiengedtem. (megjegyzem: azért könnyebb lett volna otthon, kényelmesen átöltözzek)
A ruhám:
Miután sikeresen elkészülődtem elindultam a koncertre. A fiúk épp akkor kezdték el, én pedig előre furakodtam a legelső sorba. Meg kell hagyni egész jó hangjuk volt. A végére már egészen feloldottam és fogalmam sincs, hogy hogyan de én is énekeltem! Amikor kijöttek meghajolni meg blah-blah én az ajtó felé vettem az irány, hiszen biztos fáradtak... De amikor már elkezdett feloszlani a tömeg Harry utánam futott.
- Várj már! Ugye nem akarsz máris elmenni?
- De ez volt a tervem... Ti biztos fáradtak vagytok és én ne...- Harry nem hagyta, hogy befejezzem és a szavaimba vágott.
- Minket egyáltalán nem zavarsz! Na akkor feljössz?-Majd rám mosolygott (aminek képtelen voltam ellenállni) de ahogy elnéztem Harry-t nem nagyon érdekelte, hogy mit mondok magával húzott. Mivel a liftnél sokan voltak lépcsőn mentünk én pedig egy béna pillanatomban félre léptem és letört a cipőm sarka. Szerintem még le is estem volna a lépcsőn ha Harry nem kap el!
- Jól vagy?- kérdezte Harry.
- Persze.- mosolyogtam rá, majd kimásztam a szoros 'ölelése' alól és tovább mentünk.
- Veled meg mi történt?- kérdezte Niall amikor meglátta a két-pár cipőt a kezemben.
- Semmi csak megbotlottam, de Harry sikeresen megmentette az életem. - a fiúk röhögni kezdtek, bár nem tudom mi ezen a vicces de nem is nagyon érdekelt. Nem hiszem el, hogy rávettek, hogy feljöjjek hozzájuk! Az est további részét azzal töltöttük, hogy iszogattunk egy keveset (először nem akartam belemenni mert nem igazán bírom a piát) majd kínos sztorikat meséltünk egymásról.
Másnap reggel Harry (!!!) karjai között ébredtem. Elöször eléggé sokkot kaptam mert biztos vagyok benne, hogy egy pohár pezsgőt ittam és nem voltam részeg mert határozottan emlékszem az egész estére! De akkor mit keresek én Harry karjai között?! A fürdő felé indultam és rendbe szedtem magamat. Louis is felébredt és felajánlotta, hogy hazavisz.
- Tessék ezt vedd fel!Ahogy elnézem tegnap eléggé megsemmisítetted a tiédet.- majd az egyik cipőjét nyújtotta felém.
- Köszönöm.- mosolyogtam rá.
Hamar kb. 10 perc alatt hazaértünk de amikor szálltam volna ki a kocsiból lefagyott a mosoly az arcomról.
- Apu!
