1. fejezet: Egy átlagosnak induló nap

Sziasztok itt is az első fejezet, remélem tetszeni fog! Jó olvasást és ha tetszik írjatok komit légyszi! :)

- Emily, elmentem dolgozni. Pakolj össze és akkor már este indulhatunk is a Balatonra!- apukám hangja csengett a füleimben hajnalok hajnalán. Gyorsan kipattantam az ágyból és megláttam, hogy már nincs is olyan korán,10.15 volt. Apu biztos azt hitte, hogy már fent vagyok. Amikor a telefonomra néztem eszembe jutott, hogy felhívom Kingát és megkérdezem tőle, hogy neki nincs e kedve lejönni velünk néhány napra a Balatonra.
- Szia idegen! Rég nem hallottam felőled... Mi újság?- érdeklődtem.
- Nem fogod elhinni, hogy kik jönnek Magyarországra klipet forgatni!
- Kik?
- A One Direction! Tudod már meséltem neked róluk, hogy mennyire jók meg minden! Nekem muszáj találkozzak velük!- Kinga olyan volt a telefonba mint egy 5 éves kislány aki vidámparkba akar menni.
- Akkor gondolom nincs kedved lejönni velünk a Balcsira...
- Emily, tényleg bocsi de ki szeretnék menni a reptérre... De majd bepótoljuk, ígérem! Ugye nem haragszol?
- Ne hülyéskedj! Rád nem tudnék haragudni.. akkor majd legközelebb! Puszi.- majd letettem a telefont, és rákerestem a neten a One Direction-ra. A lényeg annyi volt amit kiszedtem a böngészők tartalmából, hogy 3.-ak lettek a Brit X-factor-ban. El tudom képzelni hány ezer tinilány várja őket majd a repülőtéren! A nap további részét azzal töltöttem, hogy összepakoltam apunak is meg magamnak is egy-egy bőröndbe, és mivel még mindig nagyon korán volt felmentem Twitter-re mert kíváncsi lettem pontosan mikor jönnek kis hazámba az 1D tagjai. MA ESTE! Hát már értem Kinga miért volt ilyen izgatott a telefonban. Na majd este felhívom és megkérdezem tőle mi volt. Ő már biztos kint toporzékol a reptéren. Időközben apu is hazaérkezett.
- Apa, de jó, hogy itt vagy! Nem tudom eldönteni, hogy a kék vagy a zöld csíkos felsőmbe menjek?
- Kicsim neked minden jól áll!- ez tipikus 'fogalmam sincs miről van szó szöveg volt'- Nekem is összepakoltál? Egy kincs vagy! Ha anyukád láthatna biztos büszke lenne rád!
- Ugyan már ez természetes! Mikor indulunk?
- Most!- majd rám mosolygott.
Hamar, másfél óra alatt leértünk a Balatonra, mivel ilyen későn már alig van forgalom. Amikor megérkeztünk a nyaralónkba eszembe jutott az a sok gyerekkori élmény amit itt éltem át. Itt tanultam meg úszni, leírni a nevemet, és még sok-sok mindent.
- Kicsim annyira sajnálom de holnap fel kell menjek Pestre egy megbeszélésre. Egyedül hagyhatlak?
- Persze, megleszek.- majd mosolyogtam rá.
Amióta anyu meghalt egyre kevesebbet vagyunk együtt. De apu nagyon igyekszik ezért nagyon jól elvagyunk. Amikor fürödni indultam megcsörrent a telefonom. Kinga volt az.
- Emily, Emily el sem tudod hinni mi történt!
- Már akartalak híni, hogy mi volt? Mesélj! Csak kérlek néha lélegezz közben.
- Na szóval megérkeztek. Rengeteg lány van/volt itt. Mind az 5-en olyan cukik. Képzeld Zayn egyszer rám nézett! Szerintem ez a sors keze és nem csupán véletlen. Megálltak beszélgetni velünk. Azt mondták még nem tudják meddig maradnak de munka előtt és után szeretnének egy kicsit pihenni.
- Biztos nagy élmény lehetett!
- Igen az volt! Bár tudnám, hogy az elkövetkezendő pár napot hol fogják tölteni.. De most mennem kell. Valami kaját kell csináljak az öcsémnek. Puszi. -majd letette a telefont.
Másnap reggel amikor felébredtem apu már elment és csak egy üzenetet hagyott az asztalon.

Kicsim, még egyszer sajnálom, hogy el kellett menjek de amint lehet jövök! Kaját találsz a hűtőben de hagytam pénzt is! Érezd jól magad!
Szeretlek.

Úgy döntöttem lemegyek a strandra, ezért összepakoltam a strandtáskámat. 30 perc alatt kész lettem és elindultam a strand felé. Már távolról meglepett az a sok ember aki a bejáratnál ácsorog, hiszen itt nem szoktak ennyien lenni. Közelebb mentem, és megkérdeztem egy idegent, hogy miért vannak itt ennyien.
- Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy miért van itt ennyi ember?
- Hát nem tudja?!- nézett rám tágra nyílt szemekkel.- 2 fiatal látta a One Direction tagjait errefelé, így most mindenki azt gyanítja, hogy itt vannak.- megköszöntem az információt majd tovább mentem.
Úgy döntöttem, hazamegyek elvégre vízparti a házunk de én sokkal jobban szeretem a strandot. Elindultam egy kis utcán hazafelé, mert ott legalább nem volt tömeg. Amikor a telefonomat kezdtem el kotorni a táskámba hirtelen nekiütköztem valakinek.
- Bocsi.- Kiáltotta felém angolul a srác akinek nekimentem. 5-en voltak. Mind az öten idegesnek látszottak de próbáltam úgy tenni mint aki ezt nem veszi észre.
- Semmi gond, az én hibám. - azért örültem, hogy a suliban megszenvedett angolóráknak valami hasznát is vehetem az életben. - Tudok segíteni? Van egy olyan érzésem, hogy nem ismeritek a környéket.
- Te tényleg nem ismersz fel minket?
- Kéne?- néztem a fiúkra bociszemekkel.
- Mi vagyunk a One Direction! És most sürgősen kell találjunk egy helyet  ahol nem talál ránk 1000 sikítozó rajongó. Amúgy Louis vagyok.- mosolygott rám.
Köpni-nyelni nem tudtam. Pont itt? Pont velem szemben? Pont most?
- Én meg Emily, örvendek. - majd a többiek is bemutatkoztak.
- Szóval, Emily... Mi lenne a befogadnál minket egy pár órára?- vetette fel az ötletet Harry.
- Mi? Bocsi, csak nem vagyok hozzászokva, hogy a One Direction előttem áll és arra kér, hogy had huzzák meg magukat a nyaralónkban. Egy feltétellel!
- Igen? bármit megteszünk, igaz fiúk?
- Igaz.- vágták rá egyszerre.
- A legjobb barátnőm Kinga. Hát szóval ő óriási nagy rajongótok... Adnátok neki egy aláírást?
- Persze.- majd elindultunk a házunk felé.
- Itt is vagyunk! Gyertek be!- majd megmutattam nekik a házat. - Érezzétek otthon magatokat!
- A szüleid nem lesznek mérgesek? - kérdezte Harry.
- Apukámnak fel kellett mennie Pestre egy megbeszélésre. Anyukám... ő pedig... 5 éves voltam amikor meghalt.
- Sajnálom! Nem akartam...
- Nem, nem semmi gond!
- Zavar ha csinálok néhány szendvicset? - kérdezte Niall. Tudod ha bánatos vagyok mindig eszek...- sóhajtozott nagyokat. 
- Persze, nyugodtan. Mint mondtam érezd magad otthon!
- Niall, ha boldog vagy te akkor is csak eszel, úgyhogy mindegy. - vágta rá Zayn, mire a többiek óriási nagy nevetésbe kezdtek.
Miután megettük a Niall által készített szendvicseket elkezdtünk videókat  nézni a Youtube-on. Annak ellenére, hogy az akcentusuk miatt nem mindig értettem mit mondtak remekül szórakoztam. Arra lettem figyelmes, hogy a fiúk imádják kiparodizálni egymást és ez nekem - kívülállónak - rendkívül szórakoztató. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Apu volt az.
- Kicsim, most tudtam elszakadni. Szerintem egy óra múlva otthon vagyok.
- Rendben, várlak!- majd letettem a telefont, és tolmácsoltam a fiúknak amit apu mondott.
- Nos akkor mi megyünk is! Köszi, hogy elrejtettél minket.- hálálkodott Liam.
- Ugyan már nincs mit!- mosolyogtam vissza a fiúkra, majd kimentek az ajtón egyedül Harry volt még a lakásba.
- Tényleg, köszi! A legtöbb lány már kihívta volna a paparazzókat meg minden...
- Ne aggódj nem fogom senkinek sem elmondani, hogy itt jártatok. Jó éjt!- mosolyogtam Harry-re majd becsuktam az ajtót. Volt még kb.  45 percem, hogy rendet csináljak. Na meg persze azt is meg kell majd magyarázzam, hogy hova tűnt az a rengeteg kaja ami a hűtőben volt. De nem baj. Megérte.